--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bársony István író, született 1855. november 15-én, Keresztesen, Fehér vármegyében. Középiskoláit Nagykárolyban, Pozsonyban és Szatmáron járta, Pozsonyban és Budapesten jogot végzett.
Ügyvédi pályára készült, de hajlama korán az irodalom felé vonzotta. 1881-ben az egyetértés belső dolgozótársa lett, később a Hazánk, majd a Magyar Hírlap főmunkatársa 1907 májusáig, ez év június 1-től a hivatalos Budapesti Közlöny szerkesztőjévé nevezték ki, ami jelentős elismerése volt akkor már negyedszázadra terjedő szépírói pályafutásának.

Bársony István eddig 35 kötetnyi elbeszélést, rajzot, regényt és főképpen természetleírást és vadászrajzot írt. Hangulatos tárcái, elbeszélései és regényei különösen ritka természetérzékről és ismeretről tanuskodó természetfestéseik és meleg szinekben gazdag stílusuk révén a közönségnél nagy kedveltséget szereztek Bársony Istvánnak, aki mai vadászati szakirodalmunknak is legkiválóbb művelője.
A Petőfi Társaság 1894-ben, a Kisfaludy Társaság 1898-ban választotta tagjává.
Önálló Kötetei: (1888-1910)
A szabad ég alatt, Tréfás történetek, Dobogó szivek, Erdőn-mezőn, Négyszemközt, Ecce homo, Víg világ, Vadásztörténetek, A szerelem könyve, Magyar természeti és vadászképek, Ingovány (regény, 2 kötet), A királytigris (regény), Keresd az asszonyt, Előképek, Igaz mesék, Visszhang, A rab király szabadon, Szelek útján, Mulattató vadászrajzok (díszkönyv), A napsütötte férfi és más elbeszélések, Tátra-album, Titkos veszedelmek, Tarka mesék, Magyar földön (nagy díszmű), A boszorkány.
(Forrás: Révai Nagy Lexikon)
Amit a kötet szerkesztői még nem tudhattak, Bársony István 1928. március 12-én elhunyt.

Idézetek:

"Aki a hangulatokból jobban kiveszi részét, az természetimádó - de a vadász az, aki mindenüvé elvezet, ahol a hangulat megterem."

"Rajongásomnak egyetlen olyan tárgya volt minden időben,
amelyhez egy pillanatra se voltam hűtlen, s amelynek
szakadatlan csodálásában évek és évtizedek múlhattak el
fölöttem anélkül, hogy ideálom szépséges arcának a látásával
beteltem volna.                Ideálom a felséges természet."